Szent Péter nyomában
Jézus tanítványai közül többen halászattal foglalkoztak. A halászathoz kitartásra és türelemre is nagy szükség van. Ezt az érzést élhettük át mi is a hittanosainkkal. 2014.05.23-án horgásznapot szerveztünk a veszprémi Magyarok Nagyasszonya Plébánia hittanosai részére. Már a szervezés kezdetén örömmel tapasztaltam a segítőkészséget mindenkitől. A segítség nem csak szavakban, de tettekben is megnyilvánult. A Rózsa Úti Iskola igazgatója, Laci bácsi támogatta a gyerekek részvételét a programunkon és segített a Kádártai Bányató vezetőségével is lepontosítani a gyerekek kedvezményes horgászatát a csodaszép tavukon.
A kora reggeli gyülekezőt követően lázas készülődésbe kezdtek a gyerekek és szüleik, hogy minél hamarabb a vízben legyenek a horgok. Természetesen, akinek nem volt segítsége, annak a horgászatban jártasabbak segítettek. Volt, aki életében először fogott kezébe horgászbotot, és ő fogta az első halat. Meg is csodálta Marcink, hogy milyen közelebbről a keszeg.
Fanninak megígértem, hogy addig nem megyünk haza, míg ő nem terel ki egy kis uszonyost. Szerinte „akkor még jövő héten is itt leszünk”. Még szerencse, hogy nem egyből a fogás után kellett összepakolnunk, mert fél órán belül neki is megjött a halacskája. Nagyon jól beindultak a kapások és a fogások. Barbara verhetetlen volt, számolatlanul húzta ki a pikkelyeseket. Természetesen megjött a horgászok ellensége is, a gubanc. Ezek sikeres kibogozásában Ádám oroszlánrészt vállalt.
Természetesen bekövetkezett, ami minden horgászatnál sűrűn előfordul: „eltűntek a halak, nem volt kapás”. A letört hangulatunkat Fanni apukája derítette fel, aki egy nagy halom jégkrémmel lepett meg minket. Ezt követte az ebédhez való készülődés. Sütöttünk virslit, kolbászt és „husikát”.
A jó ízű falatozás után megjöttek a halak és a szülők is a gyerekekért, de mielőtt hazamentek volna, ők is segítettek a horgásztechnika csiszolásában. Végül mindenkinek sikerült halat fognia, ami nagy sikerélményt okozott.
Hálát adtunk a jó Istennek, hogy ilyen élményekhez segített minket!
Amikor megkérdeztem, hogy jövőre megismételjük-e a pecanapot, a válasz engem is meglepett, mert „már a jövő héten szeretnénk jönni” volt. Úgy hiszem, hogy ez mindent elárult.
Legközelebb augusztusban, a ministráns táborban lesz lehetőségünk újra felejthetetlen élményekben gazdagodnunk Isten segítségével!
