EGY NAP – EGY DARABKA MENNYORSZÁG
Csodaszép hete volt Magyar Katolikus Egyházunknak szeptember 5-12 között. Boldogok, akik egész héten személyesen jelen lehettek. Nem kevesebb boldogságot adott egy nap személyes részvétel. Persze a többit a médián keresztül kísértük végig. A csúcspont, a szentmiseáldozat pedig mindig személyesen adott.
A gazdag programot kínáló hétből nem volt könnyű kiválasztani egy napot. A döntésben a személyes kapcsolat segített. Szeptember 6-án, hétfőn délelőtt Szabó Konstantin atya tett tanúságot. Isten kegyelméből személyesen ismerhetem őt, Kárpátaljáról, vértanúk és hitvallók utódaként. Így erre a napra esett a választás. A Szent István Ünnepi Könyvhét adva volt egész héten.
A biztonság kedvéért hajnalban indultunk, reggel 6.30-kor már a Belvárosi templom mellett parkoltunk az Erzsébet-híd alatt. Óhatatlanul eszembe jutott, hogy február 28-án voltam utoljára Budapesten. Éppen a Belvárosi templomban, ahol az Eucharisztikus Kongresszusra nyolcaddal készülve, elsőként beszélhettem az Oltáriszentségről. Hálás vagyok érte a jó Istennek és Osztie Zoltán atyának, aki meghívott erre az alkalomra.
Kora reggel Budapesten… Idő van még bőségesen. Közel a pesti ferences templom, jó kihasználni a lehetőséget, igénybe venni a lelki patyolatot. Reggel 8 órától gyóntatnak a ferences atyák. De éppen akkor, amikor ott voltunk – egy órával korábban – egy fiatal atya jött a folyosón. Mintha csak sejtette volna, hogy mit keresünk ott, az első szóra készséggel és odaadással állt rendelkezésre. Így a megtisztult lélek örömével mehettünk a Hungexpóra.
Gondoltam, jó lenne Konstantin atyával találkozni. 2019 októberének elején voltunk együtt utoljára, amikor Lembergbe vitt bennünket. Látva a hatalmas tömeget, lehetetlenségnek tűnt, hogy találkozzunk. A nap kezdetére, a Reggeli dicséretre érkeztünk. Felemelően szép volt. Közép tájt foglaltunk helyet, mellettem volt egy üres hely. A Reggeli dicséretet követő katekézis közben a rendezők egyike Konstantin atyának a mellettem levő üres helyet mutatja, oda üljön le. Ez nem lehet igaz! Mintha csak előre meg lett volna beszélve! Megörültünk egymásnak, sikerült pár szót váltani.
Tanúságtevése álljon itt beszámolóm végén, a Magyar Kurír összefoglalása alapján. Ebből – is – kiderül, miért szeretjük Kárpátalját, miért fontos nekünk a testvéri kapcsolattartás.
A könyvhét pavilonjait átböngészve a belvárosi Szervita templomot vettük célba. A templom alatti kriptában van elhelyezve Bonfilia nővér urnája. Bonfi nővér évtizedekkel ezelőtt a szívemhez nőtt, szoros lelki kapcsolatban álltunk. – A templomhoz közelítve átsuhant rajtam a gondolat, de jó lenne „lemenni hozzá”! A templom nyitva volt, lemehettünk a kriptába imádkozni.
Egy nap – egy darabka mennyország. Sorra nyíltak az örömök forrásai, a csodák napja volt. Templomunk énekkara a jelentkező hívekkel együtt vasárnap vett részt a Kongresszust záró pápai szentmisén, ugyancsak óriási élményekkel gazdagodva. Mindez azért, mert Krisztus közöttünk van a kenyér színe alatt, aki a szentmisében érettünk feláldozza magát. Jöjjetek, imádjuk, éljünk Belőle!
Tamás atya
SZABÓ KONSTANTIN TANÚSÁGTÉTELE A NEK HÉTFŐI NAPJÁN
Ahol szeretet van, ott van a jövő
Szabó Konstantin kárpátaljai görög katolikus pap édesapját a szovjet diktatúra idején hite miatt elhurcolták, pap nagybátyját a nyílt utcán lőtték le. Őt magát titokban szentelték fel, első nyilvános szertartását 1989-ben vezethette. Jelenleg sislóci káplán, a koncházi magyar és szláv hívek lelkipásztora. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hétfői napján tett tanúságot.
„Istenfélelemmel, hittel és szeretettel közeledjetek! Így hívja a pap a bizánci szent liturgiában a híveket a szentáldozásra. Ezekre van szükségem, ebben kell élnem, ha a krisztusi tanításnak akarok eleget tenni” – kezdte tanúságtételét Szabó Konstantin. A Munkácsi Görög katolikus Egyházmegye többszörös jubileumot ünnepel idén. Az ungvári unióra 375 éve került sor, az egyházmegyét 250 éve kanonizálták, de idén emlékeznek meg Romzsa Tódor püspök boldoggá avatásának 20. évfordulójáról is.
„Jézus Krisztus azt mondta, legyen egy nyáj és egy pásztor. Elődeink valamikor eltértek ettől, ezt hozta helyre az unió. Egyházmegyénket 77 évvel ezelőtt újból próbára tette az isteni gondviselés, hiszen a szovjet hadsereg megszállta Kárpátalját” – idézte fel Szabó Konstantin. A diktatúra elsődleges feladatai közé tartozott, hogy a területet a szovjet birodalomhoz csatolják. Ennek során szembesültek azzal a ténnyel, hogy itt a munkácsi egyházmegye a meghatározó, hiszen félmillió hívőt számlált, fejlett iskolarendszerrel, termőföldekkel és szervezett gazdasággal rendelkezett. A szovjetek a munkácsi egyházmegyét is be akarták tagolni az orosz ortodox egyházba. 1947-ben Nyikita Hruscsov (akkor az ukrán kommunista párt vezetője) utasítására Sztálin engedélyével Romzsa Tódor püspököt meggyilkolták: egy balesetnek álcázott támadás után a kórházban követtek el ellene merényletet. A papság és a hívek ettől csak még elszántabbak lettek. Bár a templomokat erőszakkal elvették, a lelkipásztorok működését pedig rendeletekkel nehezítették, sokáig egyikük sem állt át. A helyzetük azért sem volt egyszerű, mert a papcsaládokban 368 gyerek nevelkedett.
1949-ben elkezdődött az egyházmegye felszámolása. A több mint 300 pap közül 127 hitvalló és 30 vértanú lett. Végül 132 pap írta alá az átállást, és 41 kezdte meg az egyházmegye katakombaszerű szolgálatát. Sok pap került a Gulágra – köztük Szabó Konstantin édesapja is – megalázó munkát kellett végezniük, de hűek maradtak hitükhöz és jelesre vizsgáztak emberségből. A kényszermunkára hurcolt és üldöztetést szenvedett Ortutay Elemér görög katolikus pap szavaival:
Valami csodálatos erő költözött belénk, mert nem féltünk a jövőtől. Testünket megtörték, de a lelkünk erős maradt, templomainkat elvették, de hitünk nem fogyatkozott meg.
Az egyházmegye negyven évig működött illegalitásban. A püspököket és a papokat titokban szentelték fel, pasztorális tevékenységüket a civil munkájuk mellett folytatták, zárt ajtók mögött kereszteltek – nem egyszer még a párttitkár vagy a KGB-tiszt gyerekét is.
A kárpátaljai görög katolikus egyházat 1989-ben legalizálták, ennek ellenére senki nem kért bocsánatot tőlük, az egyházmegyét nem rehabilitálták, az ingatlanokból alig kaptak vissza valamit, a 440 templomból csak 117-be térhettek vissza. Jelenleg 291 templomuk van, és 30 épül. Az egyházmegyében 270 pap működik, és 29 szerzetes szolgál. Tavaly az egyházmegyében 1767 elsőáldozó volt. A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyéhez tartozik a Beregszászi Magyar Görög Katolikus Esperesi Kerület, melyet Szemedi János püspök 1996-ban hozott létre. Itt a hívek hármas kisebbségben élnek: magyarok a 40 milliós Ukrajnában, görög katolikusok a pravoszláv tengerben és magyar ajkú hívek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye kötelékében.
Az egyházkerületben 45 egyházközség van, a 40 templom mellett kettő új épül. A kerületben 17 pap szolgál, 9 kispap készül a hivatására. Sok szervezetük van, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban 180 diák tanul, de több óvodában is jelen vannak. A tervek között szerepel egyetemi kollégium, több óvoda, ifjúsági üdülőközpont, öregotthon, karitászközpont létesítése; az iskolarendszer bővítése, valamint a templomok felújítása. Szabó Konstantin külön megköszönte néhai Bacsóka Pál és Pregun István atyák, valamint Erdő Péter bíboros, prímás, Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek, metropolita és Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök segítségét.
A múlt kötelez. A politikába belebonyolódó papok működésével nem büszkélkedhetünk, de a hitvalló papok sorának tanúságtétele máig követendő példa. Az ellenség ma is ugyanaz: a sátán, aki meg akar osztani, el akar téríteni Istentől, aki az egyetemes értékek felszámolásával egy feje tetejére állított társadalmat akar létrehozni.
– hangsúlyozta Szabó Konstantin. – A liturgián a pap felszólítja a híveket: „Közeledjetek!” Sajnos a járvány idején nem volt, aki közeledjen. Nagy fájdalom volt ez, hiszen az Oltáriszentség tartja meg az Egyházat.
A jövőről szólva a kárpátaljai görög katolikus lelkipásztor kiemelte, fontos lenne, hogy Ukrajnának olyan kormánya legyen, mely partnerként tekint az Egyházra, mely észreveszi, hogy az Egyház erkölcsre, hitre és jóra neveli az embereket. „Istenfélelem nélkül a kárhozatba irányítjuk jövőnket. Ahol szeretet van, ott van a jövő.” Ebben nagy segítséget nyújt a szentségi élet. „368 gyerek volt a hitvalló családokban. Én egy vagyok közülük. Az ő nevükben szóltam.” Szabó Konstantin tanúságtételét a Szent Liturgia szavaival zárta: „Krisztus Istenünk, ki magad vagy a törvény és a próféták teljessége, ki végrehajtottad Atyád egész üdvgondozását, töltsd be örömmel és vígsággal szívünket.”
Szerző: Baranyai Béla
Magyar Kurír