Izgatottan és élményekre éhesen gyülekeztünk a templom melletti parkolóban szombaton a reggeli órákban.
Kicsit azért is szurkoltunk, hogy ne essen az eső és jól sikerüljön a zarándoklatunk. Maroknyi csapatunk indulás előtt egy közös fotóval és rövid megbeszéléssel kezdte.
Bizakodva indítottuk az autók motorjait a sűrű ködben, hogy majd csak ránk süt és mosolyog a nap – miközben közeledünk kirándulásunk céljához a Hajag Csillaga Grottához.
Idegenvezetőnk Miklós bácsi erdész volt, aki úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Gábor bácsival az oldalán kalauzolt bennünket a hegyi utakon. Lenyűgöző volt az erdő a maga csendességével és nyugalmával.
Miklós bácsi bemutatta az itt honos fafajtákat, növényvilágot és a bennük lakó állatokat a kihelyezett információs táblák segítségével.
Ahogy közeledtünk a Grottához, egyre nagyobb sziklákat pillantottunk meg, majd végül eljutottunk a kis szobrocskához, mely egy sziklaüregben van elhelyezve. Közben Miklós bácsi megosztotta velünk a szobrocska és az emlékhely történetét.
Gábor bácsi vezetésével közösen elimádkoztuk a Miatyánkot és egy szép Mária-énekkel róttuk le hódolatunkat a Grotta előtt.
Mécsest és virágot helyeztünk el a szikla tövében emlékjelként.
Örömmel és feltöltődve – és már éhes hassal – indultunk a közös szalonnasütés helyszínére (Hajagi Véderdő EBT erdei tábora).
Itt közösen meggyújtottuk a tábortüzet – az útközben összegyűjtött száraz gallyakból -, amin megsüthettük a magunkkal hozott „hazait”. Az ínyencek még pillecukrot is pirítottak.
Utána a gyerekek számháborúztak a „sűrűben”.
Körültekintően összepakoltunk magunk után, majd – hazaindulva – virágot helyezett el Miklós bácsi a Szentgáli Gazdák emlékoszlopánál, mely mellett egy öreg, odvas fába bújva még fotók is készültek.
Kis csapatunk lelkileg feltöltődve és közös élményekkel telve indult haza a 650 m magasságból a szerpentinekkel teli erdei úton.
Köszönet Miklós és Gábor bácsinak ezért a szép zarándokútért!
Már várjuk a következő közös kirándulást!
H.A.
