Június 14-én reggel 3/4 9-kor gyülekeztünk a templomnál, 9-kor elindultunk.
Végig szép tiszta idõjárás volt, nézhettük-fényképezhettük a környezõ tájat, amerre mentünk.
Az M7-est Balatonvilágosnál kereszteztük, s Enyingen, Simontornyán át fél tizenegy felé érkeztünk Ozorára. A busz az Illyés Gyula Általános Iskolától nem messze parkolt le.
A község honlapja szerint „Ozora történelmi és irodalomtörténelmi személyiségekben gazdag község, azon kevés falvak egyike, amely nevét évszázadokon keresztül megõrizte. „Meleg tenyérként” vonzotta Zsigmond király hûséges emberét, törökverõ lovagját, a Firenzébõl származó Filippo Scolari-t, és annak a ferencesrendi kolostornak a kiváló humanistáit, amelyben 120 éves fennállása alatt élénk szellemi és irodalmi élet folyt, amelyet olyan kiváló rendfõnökök biztosítottak, mint például Temesvári Pelbárt. De vonzotta Ozora az 1848-as idõkben Perczelt és Csapó Vilmost, az Ozorai Diadal nagyszerû alakjait, Petõfit és késõbb Illyés Gyulát. Ozora Tolna megyében a Sió mellett található. Északi és keleti irányból a Dél-Mezõföld, nyugatról a Kapos-Koppánymenti-dombvidék, délrõl a Kapos völgyébõl meredeken kiemelkedõ Hegyhát határolja. Ozorán az õskor emberének élelmét az erdõk vadjai és vízi világ állatai, védelmét pedig a magas dombok adták. Emelte a község jelentõségét, hogy a Sió-völgy jó átkelési lehetõséget kínált délrõl észak felé. A legrégebbi leletek a kõkorból származnak (csiszolt kõbalták és töredékek, pattintott pengék, marokkõ, bütykös fülû agyagedény stb.) A község közepén emelkedõ Kálvária-dombon bronzkori földvár ma is jól kivehetõ vonalai látszanak. Ismert lakói a községnek az illírek, majd az õket leigázó kelták voltak. A keltákat követõ rómaiak idejében sem csökkent a helység szerepe. Átkelõhely lévén, valószínû megszálló és lóváltó helyet is létesítettek itt. A Sió elsõ szabályozása is a rómaiak nevéhez fûzõdik. A római birodalom bukása után e tájat is elérték a népvándorlás hullámai. Vándorlók, hunok, keleti gótok és longobárdok után két évszázadra az avarok vették birtokba. Az avarok után a szlávoké lesz a terület. Ozora is ekkor kapja nevének elsõ formáját. „Uzra” szláv eredetû szó, jelentése „nagy”, „óriási”.”
A tárlatvezetésig volt még idõnk, ezért szerettünk volna benézni az 1728-ban épült, barokk stílusú Szent István király római katolikus templomba, de zárva volt. Szép nagy épület ez, mely elõtt az érkezõt egy csonka korpuszos feszület fogadja. A megközelítésére szolgáló lépcsõsor alján Szûz Mária szobra áll a gyermek Jézussal. Körbejártuk, pár napos kaszálás nyomait láttuk, a templom mögött a domb tetején egy fafeszület állt, a domb alatt virágokból megformálva a falu neve. Oldalt egy háborús emlékmûvet találtunk, mely az elesett helyieknek állít emléket, a templom és a Pipó-vár között lévõ várárok kazettái pedig óriási, szögletes cipõnyomokra emlékeztettek: a szabályos, négyzet alapú épületet egykor kívülrõl szabályos várfal védte, ennek négy sarkán kerek tornyok álltak, a várárokban pedig a közeli Sió vize volt.
Fölmenvén a Pipo-várba az udvart vehettük szemügyre, ennek közepén egy várkút állott tetején angyalszoborral (Verocchio alkotásának másolata), az épület falán pedig egy dombormû, Michelangelo mûvének másolata bújt meg a felfutó vadszõlõ indái között. Pár percig egy gyógynövényszárításra használt helyiség (mint a vezetéskor megtudtam, a reneszánsz konyha) ajtajában szinte fürödtem a száradó növények illatában. Az épület belsõ részében örömmel fedeztem föl egy irodalmi kiállítást: Illyés Gyula életérõl szólt, az õ környezetérõl, koráról, kortársairól. Csak besas, s már hívtak a többiek, mert 11 órakor kezdõdött a tárlatvezetés.
Vezetõnk röviden beszélt a település történetérõl és vár névadójáról, aki egyben építtetõje, tulajdonosa is volt e reneszánsz kastélynak: a firenzei születésû Philippo Scolari gazdasági szakemberként és (18 sikeres hadjárat vezetése után) törökverõ sárkányos lovagként Zsigmond király szolgálatában állt, s mivel megszerette Ozorai András birtokos egyetlen leányát, Borbálát, 1398-ban feleségül õt, s Pipora magyarosította a nevét. A várat 1416-ban kezdte építtetni, gótikus stílusban.
Végigmentünk a látogatóknak megnyitott helyiségeken, láttuk Borbála asszony hálótermét egy kandallóval (abban az idõben csak a gyermekek és a nõk szobájában volt fûtés, az ágyak baldachinosak és rövidek voltak), a falon csodálatos gobelinnel, a fegyvertermet, a kastély felszentelt kápolnáját, ahol egy Szent György-ereklyét õriznek s amelynek oltárképén a Szent Szûz tartja a karján az isteni Gyermeket, falain freskótöredékek láthatók; megnéztük a tróntermet, az ebédlõt. A vár 1491-tõl több ostromot megélt, többször át- és újjáépítették. A török uralom során ágyúval félig ledöntött negyedik falat már az Esterházyak építették újjá, akik 1727-1733 között barokk stílusban helyreállították a romos várat, a XIX. század elején pedig magtárat alakítottak ki benne. Az egyik szobában a család néhány tagjának portréját láthattuk, a tárlatvezetés pedig a szoborteremben ért véget.
Láttunk egy medvét az emeleten, és egy jegesmedvét a pincében. Megtudhattuk, hogy Esterházy Antal herceg lelkes vadász volt, és miatta áll itt ez a fehér, hatalmas állat. Mielõtt a Hull a pelyhes vagy más alkalmas dal eszünkbe juthatott volna, gyorsan összeállt a csapat egy csoportképre. Könnyû volt a társaságot egy váratlan poénnal mosolyra deríteni!
Ezek után volt idõ alaposan szemügyre venni az Illyés Gyula életérõl szóló állandó kiállítást. Az író a közeli Felsõrácegrespusztán született, a gyermekkorát töltötte Ozorán. Voltak hosszabb-rövidebb leírások, fényképek, használati és emléktárgyak, és sok szép könyv: a mûvei.
A buszban megebédeltünk, s fél kettõre Tamásiba értünk, ahol nagy örömömre bemehettünk a Nagyboldogasszony templom elõterébe. Ennek a templomnak a helyén már 1735 elõtt állt egy másik templom, melyet Szent István uralkodásának második felében emeltek Szent Tamás apostol tiszteletére (innen a város neve), ez azonban több ostrom során annyira megsérült, hogy 1735-1745 között egy új templomot építettek a helyére barokk stílusban, melyet a Mennybe Fölvett Szûz oltalmába ajánlottak.
Amikor benéztem, úgy éreztem, hazaértem, noha életemben most voltam itt elõször. A második örömteli fölfedezésem a kerti Szûz Mária (Szeplõtelen Fogantatás és Világ Királynõje egyben) szobor után a templomban Szent Antal szobra volt.
Körbejártam, fényképezgettem a kerten is, a templom körül is, s megint találtam: három betonfejfát három emléksíron a templom mögött. A kert virágai csodálatosak volt a kora délutáni napsütésben. A templom jobb oldala mellett egy tábla hirdeti, hogy itt EGY GRAVITÁCIÓS ALAPPONT VAN, mely a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet tulajdona. Jó volt itt, de mivel csak az elõtérbe tudtunk bemenni, egy rövid ima után indultunk is tovább.
Akik nem jöttek be a fürdõbe, a közelben sétáltak, kirándultak.
Délután 5 órakor hazaindultunk, este fél nyolcra hazaértünk.
A szervezõket Isten áldja meg!
