A VILÁG KIRÁLYNŐJE OLTALMÁBAN
Hétfő, Vianney Szent János Mária áldozópap emléknapja van. A templom előtt már ott áll a busz. Tamás atya a szentbeszédben a nap szentjéről beszél, és azt mondja, hogy akik ma ebbe a táborba indulnak, hitvallást tesznek Péter apostollal: „Te vagy az élő Isten Fia”. Jézus az én éjszakámban is megjelenik, ahogyan Péterrel történt. Életünk minden nehézségben forduljunk Istenhez „Halld meg, Uram, hívó hangomat”. Táborozásunkhoz kérjük Vianney Szent János Mária pártfogását.
A szentmise végén Tamás atya a Mária Rádió hallgatóitól imát kér értünk, és megígéri, hogy mi is imádkozunk értük, és minden itthon maradó testvérünkért. Délután egy órára Jánosházán és Fertődön át megérkezünk a Sarród községhez tartozó Fertőújlakra. A Csapody István Természetiskola ifjúsági szállójának összes szobáját elfoglaljuk. Délután kettő órakor elindulunk Hegykőre a termálstrandra. Az első táborozók egy kicsit feszengnek, a tapasztaltabbak maguk közé veszik őket. Fél hatkor imádkozni megyünk a közeli Szent Mihály templomba, majd Fertőszéplakra, de a Mindenszentek templomban éppen szentmise van. A templom előtti téren Szent Anna szobrát, látjuk, nem messze egy Kálvária-szoborcsoport van, vele szemben egy Szent Szív emlékmű. A templom falán Mindszenty József plasztikát fedezek föl, az ajtó másik oldalán pedig Széchenyi Ferencét. A templom tornyán IHOS felirat hirdeti, hogy ez a templom In Honorem Omnes Sanctorum (Minden szentek tiszteletére) van fölszentelve. Ezután vacsorázni megyünk. A szállásra megérkezvén igen szép, szivárványos naplementét csodálhatunk meg. A földszinti étkezőben Tamás atya elmondja a hely történetét, s hogy miért ide jöttünk: ez itt egy határőr laktanya volt, innen vigyázták, nehogy valaki átszökjön a taposóaknákkal sűrűn kirakott határon a szabad világba Ausztrián át a jobb élet reményében, s köteles és képes volt az itteni határőr a saját honfitársát lelőni, ha meglátta. Mi most szabadon járhatunk-kelhetünk, de ennek nagy ára volt, amit azok fizettek meg, akiket itt lelőttek vagy taposóaknára léptek. Az igazságról mindig tanúságot kell tennünk, hogy Magyarországon soha többé ne lehessen diktatúra. A katolikus egyház az igazság őrzője már több mint 2000 éve. Ezután meghallgatjuk a holnapi programtervet, az ünnep (augusztus 5., Havas Boldogasszony) eredetét, római kapcsolódását, majd Tamás atya mesél nekünk az utolsó magyar király, Boldog IV. (Habsburg) Károly visszatérési kísérletéről, törekvéséről XV. Benedek intelmének betartására a békéről, és a király elárulásáról. Gábor bácsi vezetésével egy Üdvözlégyet imádkozunk, majd a nagyobb fiúk focizni mennek, kisebbek aludni térnek, a lányokkal és a kísérő anyákkal áténekeljük a keddi énekeket. Tamás atya bejön a próbára, és miután végighallgat bennünket, három új éneket tanít meg nekünk, egyelőre a szöveget tudjuk felírni (idővel kotta is lesz hozzá, de erről a naplóíró annyit tud, hogy nem a tábor alatt).
Kedd, Havas Boldogasszony ünnepe. A Világ Királynője templom pár percre van a szállástól.
Tamás atya a szentbeszédben lélekben Rómába vezet bennünket a Santa Maria Maggiore templomba, ahol ezen a napon az ünnep tiszteletére virágszirmok hullanak alá emlékezve nyári havazásra. Jézus, Isten akaratának megvalósítását előbbre tartja, mint a vér szerinti rokonságot. Szűz Mária azért is boldog, mert befogadta Isten igéjét. Kérjük a közbenjárását minden bajunkban. Reggeli után Mentes Mihály kanonok, költő szülőházát nem tudjuk meglátogatni, ezért az unokahúgához, Erzsi nénihez megyünk, aki felszáll hozzánk a buszba, és érezhető szeretettel mesél a nagybátyjáról, a kiadás előtt álló verseskötetről, a hagyaték gondozásáról, további tervekről. A kanonok úr írta a Hozsannában található H10, 13, 42, 182, 185, 229 és 293 énekek szövegét. 2014. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén volt 100 éve, hogy szülőfalujában bemutatta első szentmiséjét. A néni a kérdéseinkre is szívesen válaszol és megígéri, hogy amikor arra járunk, segít, hogy meg tudjuk látogatni a házat. Cirákon a község központjában a polgármester, Tóth Sándor vár minket. A Boldog IV. Károly király emlékkápolnában imádkozunk az ország békéjéért (és a Szentföldéért is). Sándor bácsi mesél, és válaszol a kérdésekre is. A piros kupolás, kerek emlékkápolna ott épült 1931-ben, ahol 1921-ben a király repülőgépe landolt, a homlokzatán latin nyelvű bibliai idézet olvasható: „In propria venit et sui eum non receperunt” (Övéi közé jött, de övéi nem fogadták be – Jn 1,11). A kápolnát körülvevő parkban ismertető táblák vannak, kívül, a kaputól két lépésre egy Trianon-kereszt áll. A parkban egy működő kerekes kút kelti föl a figyelmünket, sok gyermek most lát élőben először ilyet. Sándor bácsit visszavisszük a faluba, megköszönjük a szíves idegenvezetést és elbúcsúzunk tőle. Delet harangoznak, elimádkozzuk az Úrangyalát. Fertőendréden az Endrédy Vendel kiállítás zárva van. A termálfürdőben hamar elrepül az idő. A fertőhomoki Szent Anna templom történetét tábla ismerteti, de kényelmesebb, hogy Tamás atya felolvassa. Vacsora után Gábor bácsi kijelöli Fannit, Tobit és Ádit a holnap esti Biblia-színházi előadás rendezőivé, most csapatot kell választaniuk, s egy-egy jelenetet az Ószövetségből. A szállásra érve gyermekeink szerteszaladnak, hogy ki-ki még a rózsafüzér imádkozása előtt megbeszélhesse a csoportjával a megbeszélnivalókat, és felkérik a felnőtteket, hogy segítsenek. A rózsafüzért az otthon maradtakért, a betegekért és a szenvedőkért, és a Mária Rádió hallgatóiért mondjuk Gábor bácsi vezetésével, latinul, magyarul és németül. Gábor bácsi fél-fél tizedet oszt egy-egy gyermekre, felnőttre. Az imádságot követően Gábor bácsi fölteszi a nap kérdését: Miért adok hálát ma? Ahányan vagyunk, annyiféle válasz születik, van pár szavas és van néhány mondatos is, öröm őket hallgatni. A lányok megkérnek, hogy tudják, hogy késő van, de énekeljünk, mert akkor alszanak nyugodtan. Eszembe jut, amit előző este Tamás atya tanított nekünk: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!”. Elzümmögöm, miközben összegyűlnek, jönnek a felnőttek is, fele hangerővel, de ugyanolyan szívesen énekelnek, mint előző este. Én is nyugodtan alszom.
Szerda, Urunk színeváltozásának csodálatos ünnepe van ma! Gyalog megyünk a templomba, még van idő megnézni a közeli világháborús emlékművet a szentmise előtt. A szentbeszédben Tamás atya elmondja, hogy Urunk a Tábor hegyén mutatta meg Péter, János és Jakab apostoloknak az Ő isteni dicsőségét, s ez a három apostol máshogy jött le a hegyről, mint ahogyan fölmentek: bennük történt meg a változás. Az ember máshogy hallgatja az evangéliumot, ha már járt a Tábor hegyen. Ott minden arról beszél, hogy az Úr Jézus valóban ott járt, színében elváltozott, megmutatta isteni dicsőségét, arca ragyogott, mint a nap. Egy szempillantás a mennyországba. A hegy tetejéhez közel a Színeváltozás templom felé menet van egy kis kápolna, ahol Jézus azt mondta a három apostolnak, hogy senkinek ne szóljanak. Szent Péter írja: „Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének” (2Pét 1,16). Jézus nekünk reménységet adott, hogy a bennünket érő földi szenvedések után elnyerjük az örök életet. Ő az élő Isten, a végtelen szeretet. Bármi is ér minket, jusson eszünkbe a tábor-hegyi jelenet. Az engem érő szenvedés hűségpróba és vele Jézus szenvedésében osztozom. Ez az élet célja. „Ó, Jézus, emlékezni rád a szívnek szent örömet ád.” A kivonulási ének (Az Úristent magasztalom) után még elénekeljük a „Nyújtsd ki mennyből, ó, szent Anyánk, kezedet!” kezdetű népéneket. Ma reggeli után ismét Erzsi néninél kezdünk, aki a jelenlegi tulajdonossal, Páska Csaba építészmérnök etnográfussal együtt vezet körbe minket Mentes Mihály kanonok úr szülőházában. A ház homlokzatát újraépítik, mert elég rossz állapotban van, de sok látnivaló van a kertben is, a több, egymáshoz „ragasztott” házban is, nem érünk a végére. Közben válaszolnak a kérdéseinkre, ezért aztán alig haladunk. Valóságos időutazáson voltunk ebben a jó egy órában, miközben alig párat léptünk. Erzsi néni még megemlíti papköltő nagybátyja két versének címét: Zita, és Meghalt a király, aztán megköszönjük a kedvességét és elbúcsúzunk. Vár bennünket Frauenkirchen (Boldogasszony, Ausztria), a ferences Nagyboldogasszony kegytemplom. Sokan most látogatjuk meg életünkben először. A templom egyik oldalán kör alapú kálvária, a másik oldalán a rendház van. Szentelt vízzel keresztet vetünk, térdet hajtunk, aztán felderítjük a belső tereket. El-elmaradok, bámulom a szobrokat, főleg az oltáron lévő kegyszobrot, s úgy érzem megint, hogy hazajöttem, boldog vagyok. Ismét nem várt ajándékot kaptam, még az előzőért sem adtam semmit, csak hálás vagyok. Egy kiállítást nézhetünk meg, ami a világ keresztényeinek üldözéséről szól az elmúlt időktől napjainkig. A folyosókon látunk festményeket, modellvasutat a helyi nevezetességek között, maketteket ismertető szöveggel együtt. A templom kertjében két birka és egy póni „nyírja a füvet”, itt még a madárijesztő is ferences. Gábor bácsi imára hív bennünket az Utolsó vacsora kápolnába, örömmel megyek. Tamás atya vezeti a loretói litániát, amit nagyon szeretek. A szerzetesek zsolozsmára készülnek, hamarabb el kell jönnünk, mint szeretnék, de van még mit megnézni. Később egyéni városnézésre kisebb-nagyobb csoportokban széledünk szét, a meghirdetett találkozási időpontra mindenki visszatér a templomhoz. Még egyszer besurranok a kegytemplomba, megbámulom a kegyszobrot, közben csöndesen dudorászom az egyik éneket, amit Tamás atya tanított nekünk, meg Esterházy Pál Harmonia caelestiséből az Ave maris stella kezdetű örökzöldet. Illmitzbe megyünk, de a templomban temetési szentmise van, éppen az evangéliumot olvassák fel, így nem trappolunk be. Körbejárjuk a templomot, megnézzük a kertjét, a kisebbek mindjárt találnak másznivalót, aztán továbbindulunk. Mivel viharos szél van, így lemondunk a mai strandolásról. Hidegségen megnézzük a Szent András templomot, amelynek román kori része kerek (rotunda), a XVII. században hozzáépített toldat pedig a református templom belső elrendezésére emlékeztet, de katolikus templom. Ajtaján felirat: „Istenem, hiszek benned és imádlak Téged, remélek benned és szeretlek Téged. Amit akarok, hogy tegyenek nekem, azt teszem másnak, és amit nem akarok, hogy tegyenek nekem, azt nem teszem másnak.” Meghallgatjuk a templom történetét, énekelünk (Ne aggodalmaskodjál) és imádkozunk. Tamás atya kipróbálja a templom orgonáját, aztán Fertőhomokra megyünk, ahol Lászlóék már várnak ránk. Zöldségtermesztéssel foglalkoznak. Készültek a jöttünkre, s miután röviden bemutatják a gazdaságot és barátságosan válaszolnak minden kérdésünkre, vendégül látnak minket. András, Károly és Andris fölfedezi a kis traktort a fészerben. A ház kis elektromos orgonáján Tamás atya játszik egy keveset, majd énekelünk a háziaknak és elbúcsúzunk. Továbbmegyünk Fertődre, ahol az 1985-ben épült Szent Kereszt templomot nézzük meg. Modern templom, benne Udvardi Erzsébet három nagy alkotása – Karácsony, Golgota és Húsvét – áll velünk szemben az oltárnál. A templom harangtornya külön áll. A templomban van épített orgona és karzat, a tetőt tartó vasszerkezet takaratlan. A bejárat két oldalán a Boldogságos Szűz Mária és Szent József a gyermek Jézussal szobra áll. Kinn a templommal szemben egy térdeplő angyal gondolkodik. Vacsora után útban a szállásra a Biblia-színház megbeszéléseit hallom a busz minden szegletéből. Talán csak Zoltán bácsi és Gabi néni nem erről beszél Tamás atyával. A készülődés a szálláson folytatódik, helyükre kerülnek a részletek. Nagy siker Sámson esete a filiszteusokkal, (Ádi vezetésével és Zsóka néni segítségével a Kata, Andris, Máté, Ádám csoport; Ágota alszik), a „Jónást várják a halban” című opus, (Fanni vezetése alatt Barbara néni segítségével Dani, Iza, Thomas, Karcsi és András részvételével), és Dániel próféta az oroszlánok előtt (Tobi vezetésével, Orsi és Barbara néni segítségével a Dóri, Eszter, Johannes, Lackó csoport; Ármin elaludt ekkorra). A Biblia-színház után Miért adok hálát ma (alig találok szavakat, de a Szentlélek segít), utána Gábor bácsi Biblia-színházat kér holnapra az Újszövetségből a szokott feltételekkel: a csoportvezetők (főrendezők) egyeztessenek egymással a témáról, és lehet felnőtteket bevonni. Majd rövid ima, és jó éjszakát. A lányok megint jönnek külön kérés nélkül próbálni. S ahogy befejezzük, Tamás atya is megérkezik, és újabb három ének szövegét írhatjuk fel. Mire mi befejezzük a próbát és az énektanulást, a folyosón csend van. Az óra 21:40-et mutat.
Csütörtök van, köznap; Szent Szixtusz és társai vértanúk emléknapja. Tamás atya beszél az általános iskolai emlékeiről. Egyszer kiadtak egy könyvet „Ki nekem Jézus?” címmel, ebben a szerzők tudósokat, sportolókat, színészeket, feltalálókat kérdeztek meg arról, ki nekik Jézus, és az elhangzó hitvallásokat ebben a gyönyörű kötetben kiadták. Magyarországon a Vigília című folyóirat tette föl ezt a kérdést magyar embereknek, színészek, sportolók, kutatók válaszoltak, köztük Öveges József professzor, a híres fizikus, aki közérthetően tudta a legbonyolultabb fizikai jelenséget is megmagyarázni, s aki piarista szerzetes volt élete végéig. Ez a kérdés „Ki nekem Jézus?” a mi életünk legfontosabb kérdése is. Feladatul kapjuk, hogy nap közben forgassuk elménkben, s estére kerekítsünk választ rá. Minden ezen múlik: hogyan élünk, dolgozunk. Ha boldogok akarunk lenni, Péter apostolhoz sorakozzunk fel „Te vagy az élő Isten Fia”. „Korunk embere, nézd meg a tyúkot, amikor iszik – magához veszi, amit Isten adott, aztán felnéz az égre.” Mindig köszönjük meg Istennek, amit adott nekünk! A szentmise végén elénekeljük a tegnap tanult Ave Maria kezdetű dalt, a kivonulás után pedig két helybeli nénivel beszélgetünk a templom előtt, meghallgatjuk őket. Érdekes dolgokat mondanak a múltból, közelmúltból. Mindent tudnak a falujukról, Fertőújlakról. Reggeli után Fertődön nagy örömömre bemegyünk az Esterházy kastélyba. Vezetőnk megkér, hogy csak vaku nélkül fényképezzünk. Sok szépet látunk, Krisztián mesél és fáradhatatlanul válaszol a közben fölmerülő, akár ismétlődő kérdésekre. Jó kedvem van, régóta vágytam már ide, s most még olyanokat is kísérhetek, akiknek szívesen megmutatom ezt a helyet, az itt őrzött kincseket. Fertőrákoson megnézzük a tájházat, látunk olyan eszközöket, amiket korábban csak fényképen vagy könyvekben, esetleg még sehol. Van tájegységi billogos tégla-kiállítás egy külön szobában, az udvaron szekér és kerekes kút. A közeli Urunk mennybemenetele templom – melyet a XVII-XVIII. században Zichy Ferenc püspök építtetett, barokk stílusban – sajnos zárva van. Sopronban az első célunk a domonkos Szent Júdás Tádé templom a Széchenyi téren. A barokk stílusú, kéttornyú templom (feltehetően) Eisenkölbl Lőrinc terve alapján és az ő vezetésével 1719 és 1725 között épült, de teljesen csak 1775-re készült el. A templom mellett a Szent Domonkos rendház van, a kapu felett a rendalapító szobrával. Az Orsolya-nővérek Szeplőtelen Fogantatás titulusú, neogót temploma 1862-1864 között épült. A gótikus Kecske-templom becsületes neve Nagyboldogasszony templom. A XIII. századtól egészen 2011-ig több átépítés és felújítás során kapta a mai alakját. Csoportos fagyizás közben megbámulom a Szentháromság szobrot, a veszprémi jut eszembe róla. A Szent György plébániatemplom felé menet felhívom a társaink figyelmét arra, hogy az itteni épületek falán több helyen láthatók a korábbi építészeti megoldások, így gótikus ívek, lóhereablakok részletei is. A Szent György templomba csak benézni tudunk, de fényképezni lehet. Fölmegyünk Sopron-Bánfalvára a volt pálos-kármelita kolostort és a Szent Wolfgang (Farkas) kápolnát megnézni. Ma már egy cég használja a kolostor épületét, de néhány részletet múzeumként megőriztek. Bejárhatjuk a folyosókat, benézünk a könyvtárba, a refektóriumba. A kápolnában van a czestochowai Fekete Madonna másolata, a sopronbánfalvi Fekete Mária kegykép. Csak az előtérbe mehetünk be hármasával (annyira kicsi), innen imádkozunk magunkban. A jobb oldali falon egy hatalmas kép, aláírása: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” az egyik legkedvesebb egyházi éneket juttatja az eszembe.
Vacsora után a szállásra menet már mindenféle téma van: a Szivárvány-csorda, a vasút, az esti Biblia-színház, a Tankcsapda együttes Királylány című dala és a tegnap este tanult Ave Maria keveredik egymással a nagy hangzavarban. Zoltán bácsi csöndben mosolyog, pedig elég lehet ekkora zajban a vezetésre odafigyelni. A siserehad leszáll a magaslesnél, hogy onnan gyalogoljon a szállásra. Én a busszal tartok, tennivalóm van. Mikor a túrázók megérkeznek, széjjelszaladnak, izgatott készülődés következik, próbák sokadszor, aztán lemegyünk. Az első csoport Ádiék: Máté, Andris, Ádám, Ágota, Kata (Zsóka néni segítségével) Márk evangéliumából a megszállottból az ördög kiűzését adják elő („Hangos kiáltással kiment belőle” – Mk 9,26b). Másodikként Fanni csapata (Dani, András, Iza, Karcsi és Thomas, Barbara néni segítségével) adja elő a béna meggyógyítását Márk szerint (Mk 2,1-12). A harmadik bibliai jelenet Tobiéké (Dóri, Eszter, Johannes, Lackó Orsi néni és Ute néni segítségével): Salóme táncol Heródesnek, aki ezért teljesíti a lány kívánságát és elhozatja neki a börtönből Keresztelő János fejét; s amikor ezt Jézus hírül veszi, egy elhagyatott helyre megy, de a nép megtalálja, megesik rajtuk a szíve és meggyógyítja betegeiket (Mt 14,6-14). Gábor bácsi vezetésével Miért adok hálát ma? és rövid ima után jó éjt.
Péntek, Szent Domonkos ünnepe. Indulás előtt Gábor bácsi ismerteti a napi tervet. Tamás atya a szentbeszédben Paolai Szent Ferenc templomáról beszél, „Ave crux, spes unica” (Üdvözlégy, Kereszt, egyetlen remény) feliratáról. Nem kell félni a kereszttől, soha nem lesz nagyobb, mint amit elbírunk. Beszél a papírból az életben elért földi eredmények alapján (munkahely, autó, ház, külföldi nyaralás) kivágott sarkokról, s ha a papírt megnézzük, éppen sírkeresztformát látunk. Nagy Sándort lyukas koporsóban temették el, a koporsó két oldalán a puszta keze lógott ki, üresen, nem vitt magával semmit a földi tulajdonából. Nem kell mindig mindenből a legújabb. Szent Domonkos feje fölött szokott lenni egy csillag, ami a bölcsességet jelképezi: a domonkosok rendkívül tanult, képzett, okos emberek. Szt. Domonkos a szegénységet hirdető Assisi Szt. Ferenc kortársa. Aquinoi Szt. Tamás domonkos filozófus teológus volt. Nincs filozófiai gondolkodás Aquinoi Szt. Tamás nélkül. Szt. Domonkost szokták úgy is ábrázolni, hogy a lábánál egy kutya ül csonttal. A kutya hűséges. A nőknek elsősorban anyának kellene lenniük, és gyerekeket sétáltatni, nem pedig kutyát. Vegyük fel a keresztünket és legyünk hűségesek Jézushoz. A matematikában a + az összeadás jele, mellyel az, ami után áll, több lesz. A zenében a kereszt (#) fölemeli a hangot. Kérjük Szent Domonkos közbenjárását, hogy hűségesek maradjunk és kiérdemeljük a mennyországot. A szentmise végén az elbocsátás előtt Tamás atya felhívja a figyelmünket arra, hogy minden népénekben van egy-egy dogma, a mai áldozási énekben az Oltáriszentségről, Jézus testéről énekeltük, hogy „Nemcsak jel ez, nemcsak emlék, valóságos szent jelenlét”, egyben hitvallás is. Megköszöni a helybeli testvéreknek, hogy befogadtak bennünket és Isten áldását kéri külön rájuk, amihez örömmel csatlakozunk. Reggelinket elköltve Nagycenkre megyünk, benézünk a Szent István templomba, de éppen temetési szentmisére készülnek. A templom közvetlen szomszédságában Széchenyi történelmi-vallási játszótér: minden játékon lehet tanulni valamit a Széchenyi-családról, a vallásról, a lélekről. Feliratok, képek segítenek megérteni a játszóteret. A közeli temetőben van a Széchenyi-mauzóleum, helyi idegenvezetéssel. Elmegyünk a Széchenyi Vasútmúzeumba is, mellette apró játszótér várja azokat, akik eleget láttak a régi járgányokból. A napot a hegykői termálstrandon fejezzük be. Vacsora után a szálláson a felnőtt kísérők kvázi Biblia-színházat tartanak: némi anakronisztikus áthallással (e-mail és mobil telefon, igaz, mi vízzel töltjük fel, buszon utazunk, van óránk, és mindenhez van külön-külön szalámis zsemlénk) a kánai menyegző környezetében a hét mozzanatairól emlékezünk meg. Gábor bácsi vezetésével a táborzáró tűznél „Miért adok hálát ma?”. Utána ima, és aki úgy gondolja, összepakol, aztán jó éjt.
Szombat, Szent Teréz Benedikta ünnepe van. Aki nem pakolt össze este, annak most kell. Rendet rakunk. Van, akit megint többször kell ébreszteni, miközben mások már hordják a csomagjaikat a buszhoz, ahol Zoltán bácsi szépen berakja azokat a busz rakterébe. Reggeli után indulunk haza. Elég változó időjárás van, s ahogy közeledünk városunkhoz, úgy hallom többektől, hogy az otthoniak is mondják, hogy Veszprémben éppen milyen az idő. Néhányan alszanak. A cholnokyvárosi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom (Mindszenty emléktemplom) előtt többen várnak bennünket, integetnek, aztán amikor megáll a busz, mindenkinek segítenek leszállni, csomagot válogatni.
Az időjárás nyugodt, meleg. A csapat fáradt és boldog. Elbúcsúzunk egymástól, jövőre veletek ugyanitt (addig pedig természetesen minden vasárnap a templomban).
Isten áldja meg a szervezőket!
Kurek Annamária
