Az őszi szünetben a veszprémi Magyarok Nagyasszonya plébánia hittanosaival „megrohamoztuk” a várpalotai Bátorkő várát. Nagyszerű időjárás volt ezen a napon. A gyerekek nagyon örültek annak, hogy egy magyar vizsla is elkísérte őket a kiránduláson. Először az 1848-as emlékműnél álltunk meg egy kis megemlékezésre. Ezt követően indultunk el a festőien szép várvölgyhöz.
Várpalotától mintegy 5 km-re északra, a Fajdas-hegység egyik völgyében meredek és szűk területű sziklacsúcson találjuk Ópalota, vagy mai nevén Pusztapalota (Bátorkő) várának romjait.
Bátorkőt először 1326-ban említik oklevélben, amikor a Csákok a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélik más várakért Károly Róbert királlyal. Bátorkő a török hódoltság idején pusztult el, és csak ezután kapta a Pusztapalota nevet. Azt, hogy Bátorkő vára mikor pusztult el, nem tudjuk. Az utolsó okleveles adat 1559-ből maradt fenn. Feltehetően a XVI. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt. A XIX. században villámcsapás érte, amikor állaga még inkább leromlott.
Érdemes végigjárni, út közben fantasztikus sziklaformációk láthatók.
A vár tövében virsli és szalonnasütéssel pótoltuk az elveszett energiánkat, hiszen a visszafelé vezető út is másfél órába telt.
Mindenki kellemesen elfáradva ült fel a buszra, gyönyörű élményekkel lettünk gazdagabbak. Meg is fogalmazódott mindenkiben, hogy folytatnunk kell ezeket a kirándulásokat, hiszen annyi szép hely van Magyarországon, amit még fel kell fedeznünk!
Gábor bácsi
