AJÁNDÉKOK MÁRIA PALÁSTJA ALATT
Hétfőn a naplóíró egy kicsit korábban érkezik a szentmise előtt, így üdvözölheti az érkező lányokat, akikkel együtt énekel a kóruson; és a ministráló fiúkat. Tamás atya a szentbeszédben visszatekint a tavalyi és előre az idei táborra. Ismét elvonulunk pár napra feltöltődni Jézussal, imádkozni az itthon maradókért, és a Mária Rádió hallgatóiért, akiknek az imádságát kérte a szentmise végén. (Hétfőnként a szentmisét templomunkból közvetíti a Mária Rádió.) A szentmise után kihordják a bőröndöket, táskákat, csomagokat a buszmegállóhoz a kísérő anyákkal és a családtagokkal. Beáll a busz, a sofőr hamar berakja a csomagtérbe szánt dolgokat, a kis csapat elfoglalja az üléseket, és indulunk.
Fél egyre a bátai Szent Vér kegytemplomhoz érünk, bent Tamás atya beszél a templomról, elimádkozza Svéd Szent Brigitta imáját, megáldja a társaságot, majd elénekeljük, hogy „Uram, Jézus, légy velünk”. Megnézzük a templomot és a közvetlen környékét. Fél három felé érkezünk Bajára, nem sokkal utána már Dunafalván a Csobbantó-majorban vagyunk, ahol a major gazdája, Laci bácsi fogad bennünket. Hamar elfoglaljuk a szállást, elővesszük a fürdőruhát, törölközőt, strandpapucsot, és már megyünk is a közeli Duna-parti strandra. Fél hétkor vacsora a szálláson, utána énekpróba, Tamás atya is együtt énekel a kis csoporttal, bemelegítésnek a tavaly tanult, kétszólamú Ave Mariát és a „Ne aggodalmaskodjál” kezdetű kánont énekeljük el a vendéglátók nagy örömére, akik közben elpakolják a vacsorakor használt edényeket. Ezalatt a fiúk fociznak, felderítik a környéket. Sötétedés előtt pedig a Gábor bácsi által kijelölt Biblia-színházi csoportok ószövetségi történetet választanak, amit majd a hét folyamán színpadra állítanak a kísérők segítségével mai körülmények közé adaptálva. Este tízkor villanyoltás.
Kedd, Vianney Szent János emléknapja. Nyolckor kezdődik a szentmise a dunafalvi Szent István templomban. Érkezés után a naplóíró elmondja az énekesekkel az Énekesek liturgia előtti imáját. A szentmisén Marcell, Milán, Danci és Andris ministrálnak. A lektor Gabi néni. A szentbeszédben Tamás atya beszél a nap szentjéről, a plébánosok védőszentjéről és a templom történetéről. Páran valóban a templomban ébrednek fel teljesen, s míg Tamás atya föl nem hívja rá a figyelmüket, nem jut eszükbe kérni semmit Istentől, Aki pedig alig várja, hogy adhasson. Tisztelni kell azokat, akik máshogy gondolkodnak, mint a katolikusok, de a hasonló gondolkodásúak társaságát kell keresni. A naplóíró a kivonulás után elimádkozza az Énekesek liturgia utáni imáját az énekesekkel, és megköszöni nekik a szolgálatot. A naplóíró nem törekszik a melegre, fényképez néhányat, s megtudja, hogy a dunafalvi templomot és plébániát a falu összefogásával, hazai és külföldi testvérek támogatásával Erdélyi József építtette, aki 1971-1986. között volt Dunafalva plébánosa. Reggeli után napvédő krémet, szemüveget, sapkát mindenki készít. A határon Hercegszántónál kelünk át, Zomboron keresztül Doroszlóra megyünk, ahol a Szűz Mária, Keresztények Segítsége-kegytemplomban röviden imádkozunk. A Szentkútnál megebédelünk a reggel kapott úticsomagból, s a kútnál veszünk magunkhoz friss vizet. Készül pár csoportkép. Megnézzük a kálváriát és végigsétálunk a gyóntatófolyosón meg-megállva a rózsafüzér-titkokat ábrázoló képeknél. Zomboron megnézzük a kármelita Szent István templomot, s imádkozunk is. Délután fél ötkor már a dunafalvi strandon áztatjuk a lábukat. Vacsora után, míg Gábor bácsival a pecázás szerelmesei horgászni mennek, Barbara nénivel a többiek felülnek a major gondnokának, Józsi bácsinak a két ló vontatta kocsijára. A Csobbantó kutyája, Rigó elkíséri őket. Mire visszaérnek a szállásra, már félig sötét van, de még nem kell lámpa az udvaron közlekedéshez. Nemsokára megérkeznek a horgászok is, nem fogtak mást, csak a bot végét, de jól érezték magukat. Többen csillagot bámulnak, de fél tizenkettőre a legnagyobbak is aludni térnek.
Szerda Havas Boldogasszony emléknapja. A templomba érve Gábor bácsi behívja a ministránsokat a sekrestyébe felkészülni, a többiek pedig elmondják az énekesek liturgia előtti imáját. Ma Károly, Ádám, Danci és Máté ministrál. Tamás atya elmondja, milyen körülmények között épült Rómában a Santa Maria Maggiore bazilika. Az Úr Jézus boldognak mondja a csoport tagjait, mert nemcsak hallgatják, hanem meg is tartják Isten szavát. A szentmise végén az énekesek és a kísérők imádkoznak, a krónikás megköszöni a szolgálatot. Reggeli után Horvátországba készülünk, és ha belefér, csobbanni egyet a Dunához, ezért a teljes napra csomagolunk, külön odafigyelve a vízre, mert abból sosincs elég, bármennyit is vigyünk magukkal. Dunaszekcsőn megállunk fagyizni. A határt Udvarnál lépjük át, első állomásunk az almási Kálvária. Tamás atya felfrissíti az év közben tanultakat néhány kérdéssel, a kísérők válaszát is elfogadja, de inkább a gyermekekre figyel. Kijavítja a hibákat, kiigazítja a tévedéseket, ezek a felnőtteknek is tanulságosak. Az almási Menedéket Nyújtó Segítő Szűzanya kegytemplomban az imát hangosan mondjuk. A szárnyas oltárképen Szűz Mária életének jelenetei: az angyali üdvözlet, Mária látogatása Erzsébetnél és Jézus születése láthatók. Ebéd az úti csomagból, utána barack, szilva, majd gyalogolunk vagy 5 percig az almási Istenszülő kápolnához, ahol ismét csoportkép készül, majd friss vizet veszünk magukhoz a forrásból. A következő pihenő Eszéken a Szent Péter és Pál katedrális. Üvegablakain a rózsafüzér titkai ismerhetők fel. A csapat fáradtan érkezik a szállásra. Ki-ki palacsintával a kezében vesz részt a csoportja Biblia-színházi készületén, mely mintha végre kezdene határozott körvonalat ölteni. Tízkor villanyoltás.
Csütörtök, Urunk színeváltozása ünnepe. A szentmisén a ministránsok Lackó, Máté, Danci és Dani. A többiek elimádkozzák az énekesek liturgia előtti imáját. Tamás atya elmondja, a mi hitünk az apostolok hite. Jézus, előre megmutatta az ő dicsőségét a kiválasztott apostoloknak, hogy higgyenek akkor is, amikor Urukat szenvedni látják, és meghalni a kereszten. Autóbuszunk klímája elromlott, így másik buszt kapunk a hátralevő napokra. Gábor bácsi az új sofőr, Tamás atya bemutatja. Ma a dávodi strandfürdőbe megyünk. Benn a gyermekek a kísérőkkel hamar „bázist” választanak, aztán ki erre, ki arra indul felfedezni a kerítésen belüli területet. Ebédidő körül szállingózni kezdenek, aztán evés után ugyanúgy eltűnnek megint. Fél öt felé gomolyokat látunk az égen összetorlódni, mordul is egyet-kettőt az ég, a nap is szinte harap, előre jelzi a közeledő zivatart. A csoport szerteszaladt tagjai kezdik összehordani a vízre érzékeny holmikat a napernyő alá, s a zápor szaporább részének elmúltával kimegyünk a buszhoz. Vacsora után bemutatják, amire a héten készültek. Az első csapat története a vasútállomáson játszódik, de késik a vonat, addig meg kell hallgatniuk egy kétséges sztárénekes előadását, a hangosbemondó elterelő közbevetésekkel zavarja meg a kivándorlásra készülődők képviselője és a fáraó egyezkedését, majd az elutasítás után bejelenti, hogy „Egyiptomban a tíz csapás sikeresen lezajlott”. A második csapat története a tisztítószerraktárban játszódik, ahol a művezető elmondja a beosztottainak, mit álmodott, a takarítónők próbálják megfejteni, de csak Józsi, a lógós melós képes válaszolni a kérdésre, miután a raktárosok hosszas keresés után megtalálják. A harmadik csapat előadásában Mózes mobiltelefonon hívja fel az Urat, aki éppen meccset néz, és óvatosan előadja, miért bátorkodik zavarkolódni. Isten megnyugtatja, s éjjel, mikor a tábor alszik, közöttük járva puffasztott kukoricát ad nekik eledelül, amit reggel felébredve nagy örömmel megtalálnak és összegyűjtenek. A legnagyobb tapsot a harmadik csapat kapja. Az eredményhirdetés után Gábor bácsi felkészíti a szentgyónásra azokat, akik holnap e szentséghez akarnak járulni, és elmondja a holnapi tervet, aztán Miért adok hálát ma? Rövid énekpróba a másnapi szentmise énekeiből. Villanyoltás és csillagbámulás egyben…
Péntek, Jézus Szíve tiszteletére első péntek. A szentmise előtt az énekesek elmondják a liturgia előtti imájukat, a ministránsok, Milán, Danci, Károly és Andris. Tamás atya röviden beszél a”Keresztényüldözés a XXI. században” című könyvről. Más beszélni a keresztény értékekről és más keresztényként élni. Az igazságban nem lehet úgy élni, hogy valamiképpen ne üldözzék az embert. Megismerjük, mi a kereszthordozás. Jézus lesz a jutalmuk, nem is akarnak más „fizetséget”. Ma Hercegszántó a cél, ahol a Nagyboldogasszony templomban Polyák Imre plébános nagy szeretettel fogadja a csoportot és elmeséli a templom és a kegyhely történtét. Aki felkészült, most elvégezheti a szentgyónását, a többiek rózsafüzért imádkoznak. A kegyhelyen megnézzük a „nagy” és a „kis” Mária-szobrot is, felkeressük a Szentkutat. A Szentkútnál lévő kis kápolnánál és a hozzá tartozó szabadtéri oltárnál a padsorokba ülünk, és meghallgatjuk Imre atya rövid beszédét, majd vizet merítünk a kútból. A többségnek nincs üres palackja, ezért kevesen tudnak vizet vinni magukkal, a krónikás sem tartozik közéjük, de hálás a friss vízért, az árnyékért, a társai épségéért. A dunafalvi Duna-part csendjét négykor verik fel, hatkor pedig a Pajtagalériában Józsi bácsi meséli el a dunai halászat rövid történetét, a halászcsaládok életét, s ismertet néhány halfogási eszközt és módot. Vacsora után a záró tábortűznél énekelnek, többen szalonnát sütnek (és mind meg is eszik). Aki ma este összecsomagol, annak holnap reggel nem kell annyit pakolnia. A nagyobbak kinn maradnak hullócsillagot nézni (és beszélgetni, akár hajnalig). Villanyoltás 10-kor.
Szombat, Szent Domonkos emléknapja. Nyolckor reggeli, utána mindent megköszönünk, elbúcsúzunk a vendéglátóktól. A Mária Könnye (Vodica) kegyhelyen megállunk, elolvassuk a kegyhely történetét, bekukkantunk a templomba, megnézzük-bejárjuk a források környékét, imádkozunk egy rövidet, csoportképek készülnek, aztán visszakapaszkodunk a buszba.
Fél kettőkor megáll a busz a veszprémi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom előtt, ahol a szülők, testvérek, hozzátartozók már várják az érkezőket. A társak hamar elbúcsúznak egymástól és üdvözlik az értük jövőket. A naplóíró is elköszön, ezen a héten a mosolyt kapta ajándékba a táborlakóktól és minden felnőttől, amit most magával visz kisebb részt az arcán, nagyobb részt a szívében: jövőre veletek ugyanitt (addig pedig természetesen minden vasárnap a templomban). Isten áldja meg a szervezőket!
Kurek Annamária
