Beregdéda „Urunk mennybemenetele” búcsúja alkalmából
Május 3. kedd: 13.20-kor indulás a Plébániáról, felvesszük az útitársakat. Budapest M0-ás: baleset miatt másfél órás araszolás. M3-ason végig tudunk haladni. Polgárnál rövid megállás, este 19.30-ra Beregsuránynál, a határon vagyunk. Róbert atya elénk jön, így könnyen megy az átkelés. A határ éles választóvonal. Átérve, mintegy időutazás visszafelé, a szovjet rendszer mindent pusztító diktatúrájának nyomai: „Vár állott, most kőhalom;” (Kölcsey) Persze, van azért építkezés, szépítkezés: a megsemmisítésre ítélt Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyének ma már több, mint 300 papja van… Beregdédában rövid vendéglátás a parókián, majd az útitársak átsétálnak a szállást adó családhoz, én a parókián maradok szállásra is.
Május 4. szerda: 8 órakor Szent Liturgia a templomban. Koncelebrálok. Róbert atya utána ellát még egy beteget, aztán útnak indulunk. Munkácson pár ikont szeretnék venni. Az ortodox húsvét fényes hetében zárva van a püspökség kegytárgy boltja. Nem így a Csernek-hegyi kolostorban, egész bőséges a választék. Onnan tovább Róbert atya meglepetés útja: a Vereckei-hágó, Gerebennél a háborús bunker, ahol egykor magyar katonák harcoltak, egy gyógyvizes szanatórium parkjának megtekintése, ahol a Kárpátok különféle gyógyvizei kóstolhatók. Majd kései ebéd útközben egy fagerendából ácsolt kellemes hangulatú vendéglőben. Hazafelé a beregszentmiklósi kastélyban tűnődünk el: „Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban?” (Vörösmarty) Ugyanez a gondolat kísért Munkács határában a szabadságharcos emlékműnél. Este 20.00 órára érkezünk Beregdédába. Még egy kis beszélgetés, pár falat, aztán elnyugvás.
Május 5. csütörtök: Hajnalban kelek, hogy elsőként mehessek a fürdőbe, utána, pedig bőven van időm imára, átgondolásra. 9.30-ra átmegyek a templomba gyóntatni. Sok a gyónó. Egész utrenye alatt, de a Szent Liturgia alatt a prédikációig egymás után jönnek. Heten végezzük a liturgiát, Konstantin atya vezetésével. Méltósággal, szépen, átélten végzi. Jó találkozni a régi ismerősökkel, tényleg szívbeli öröm. Liturgia végeztével a veszprémi Szilágyi Keresztény Iskola Harangegyüttese ad ünnepi hangversenyt. Szinte lélegzet-visszafojtva hallgatja a hívő közösség, mint akik még ilyen szépet nem hallottak soha. Örül a szívem, hogy Veszprém valamit hozzáadott a búcsúhoz. Nagy tapssal jutalmazzák az együttest. Majd a szó szoros értelmében „megüljük” az ünnepet, késő délutánig elhúzódik az ünnepi ebéd. Családiasan, jó hangulatban vagyunk együtt. Közben kicsit visszamegyek a parókiára pihenni. Este még vidámkodunk, jó viccekkel üdítve egymást, ami aztán hatással van a jó éjszakára.
Május 6. péntek: A búcsú napját a búcsúzás napja követi. Az útszéli figyelmeztető táblák kérdését az időnek teszem fel: Hova száguld? Elrohant ez a pár nap, s mennyi élménnyel gazdagodtunk! A zsoltár szavai fejezik ki a legjobban: „Íme, milyen jó és milyen gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek!” (132) 9.00 órakor találkozunk a parókián: a veszprémi útitársak és a Harangegyüttes. Makarjára megyünk. Egységesen görög katolikus ruszin falu, Szent György búcsút tartanak. Az ószláv liturgia vége felé érünk oda. Talán az egész falu bent van a templomban, és mindenki a maga szólamában énekel. Lenyűgözően szép összhangzat. Ekkora áhítat láttán a könnyek kijönnek. Nem egyhamar merül feledésbe. De nekik sem a Harangegyüttes fellépése. Ahogy megszólalnak a kis harangok, az öröm és csodálkozás az ő szemükből csal ki könnyeket. Óriási élményt jelentettünk egymásnak. A templomból kijőve kedves vendéglátás, majd folytatjuk utunkat Munkácsra, ahol a felújított görög katolikus székesegyházat nézzük meg. Ott köszönünk el egymástól. Az együttes még a következő napig marad, mi haza indulunk, vár a szolgálat. Este 21.00 órakor áll meg az autó a Plébánia előtt. Valamit adtunk, tettünk; de sokkal több az, amit kaptunk. Lelki ajándékot, melyet sem moly, sem rozsda nem emészt. (vö. Mt 6, 20).
Tamás atya