CSODÁLATOS AZ ISTEN AZ Ő SZENTJEIBEN
Augusztus 8. hétfő, Szent Domonkos ünnepe. A templomba kényelmesen odaérek, köszönthetem a korábbi táborokból ismerős gyermekeket és szüleiket, a harangszó után 08:00 órakor kezdődik szentmise. Énekesek: Eszter, Iza és Kata. Ministrálnak: Ádám, Dani, Károly és Máté. Tamás atya a szentbeszédben röviden elmondja Szent Domonkos életét, s az általa pont az idén 800 éve alapított rendről is hallhatunk, melynek Magyarországon is vannak rendházai.
Majdnem mindenki szentáldozáshoz járul. A Vattantyu-busz vezetőjét, Vasáros Lászlót Tamás atya mutatja be. Az út folyamán, több helyen is látunk dinnye- és gyümölcsárusokat. Iregszemcsén megállunk, mocorgunk egy kicsit. 14 órára érünk a ferences templomhoz közeli Ciszterci Zarándokházba, ez a szállásunk ezen a héten. Hamar elfoglaljuk a szobákat, csönd, béke, nyugalom honolt eddig a belső udvaron. Kipakolunk, átöltözünk, megyünk a Bizta-tóhoz (Dombay-tó) strandolni. A tó partján Ármin talál egy marék apró békát, ahogy napoznak, később a nagyobb fiúk tenyérnyi kagylót a tó másik oldalán. 17:30-kor összegyűlünk a busznál, indulunk vacsorázni Pécsre. A szállásra menet Tamás atya dióhéjban elmondja az itteni ferencesek történetét, akiknek volt egy Európa-hírű asztalosműhelyük, ahol többek között a máriapócsi templom kegyoltára is készült, s megmutat egy bronzszobrot (Szent Ferenc a madaraknak prédikál): egyedül ő maradt mára Pécsen a rendből. 19:30-kor megbeszélés a hátsó kertben: Gábor bácsi kijelöli Marcellt és P. Andrist csapatkapitánynak a bibliaszínházi előadásokhoz, a két fiú kiválasztja a csapata tagjait, aztán ószövetségi történetet keresnek, amit csütörtökön elő fognak adni. Este nyolckor rövid sétát teszünk a Széchenyi téren és a Dóm téren, majd a szállásra visszaérve zuhany, kiscsoportos csendes foglalkozás, aztán szép álmokat. Vagy mégsem? Néhány gyermek lépcsőn dübörögve alszik, mások hangosan vihogva… Édesanyjuk szelíd szavára elcsöndesednek a szobájukban. Tényleg nyugodalmas jó éjszakát.
Augusztus. 9 kedd, a Keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta szűz és vértanú, Európa társvédőszentjének ünnepe, kármelita nap. 07:00 ébresztő. A lányok nagyon nehezen kelnek fel, a zarándokház kápolnájában fél nyolckor kezdődő szentmisére éppen beesnek. Most is van, aki itt ébred fel. A lektor Marcell, tisztán, szépen olvas, érti, amit olvas. Mindenki szépen énekel, jóformán csak hallgatom a csoportot, boldog vagyok. Tamás atya röviden elmondja a nap szentjének életét, s hogy hová is tart a világ napjainkban, mit kell minden kereszténynek mindenképpen megtennie, s mit nem volna szabad. A szerzetesi élet nem a könnyed szórakozásról szól. Európa és Magyarország számára nagyon fontos a ma ünnepelt szent. Ma Európa csendes elfoglalása folyik, az iszlám tör előre. Vegyük komolyan a hitünket, mert gyengék vagyunk, kérjük Szent Teréz Benedikta közbenjárását, hogy ne késsük le a mennyországot. A szentmise után reggeli a Big Bellben. Ma Magyarszékre megyünk a kármelita nővérekhez. Petra nővér mesél a kolostor és a rend történetéből, a nővérek életéről 1934-től a szétszóratásig, és 1989-től máig, különösen a magyarországi történéseket. Elbeszélésében érinti a mai foglalatosságokat, szavaiból megismerhetjük a napirendjüket, az élet- és a munkakörülményeiket. Isten nem a látványos jelenségekben jelenik meg, nem a csillogó, feltűnő eseményekben találkozhatunk Vele. Szívesen válaszol a kérdéseinkre, így tudjuk meg, hogy mindenki be van osztva minden napra valamilyen szolgálatra, Petra nővér felvázolja a szerzetbe lépés folyamatát, ami felfogható érési időnek, röviden ismerteti a habitusuk viselési rendjét, hallhatunk az évi lelkigyakorlatukról, amit remeteségnek neveznek, s hogy e rendnek is több ága van. A nővérek többek között állatokat tartanak, ostyát sütnek, és emléktárgyakat készítenek. Meghallgatjuk a déli imaórát (sexta), az egyik ideiglenes fogadalmas nővér pszaltériummal kíséri az egyik éneket. Ahol tudunk, bekapcsolódunk, eszembe sem jut, hogy ezzel esetleg megzavarjuk a zsolozsmát, senki nem szól ránk, nem int le. „Urunk, jó nekünk itt lennünk.”
A déli imaóra után benézünk a kármeliták boltjába, aztán Gábor bácsi vezetésével fölkeressük a nővérek remetelakát, ameddig látogató mehet. Fenn a hegy tetején találjuk meg a Hermon, Hóreb, Sion, Tábor hegyekről elnevezett kis házakat, s egy elhatárolt részen vannak a Széphalom, a Sínai és a Magnificat nevű faházak, ide csak a nővérek léphetnek be. A kilátás csodálatos a hegy tetejéről. Mindenhol az élő csend vesz körül minket. Magyarhertelend termálfürdő a következő állomás, ahol két szempillantás alatt eltűnik a teljes csoport, hogy negyed hatkor elkezdjenek visszaszállingózni, és fél hatkor indulhassunk vacsorázni. A szállás szomszédságában lévő iskola sportpályáján félóra fakultatív foci. Aki akar, zuhanyozni megy, mások rövid sétára indulnak a Széchenyi térre, lefényképezem a csoportot a Dómnál a szürkületben.
Augusztus 10. szerda, Szent Lőrinc vértanú diakónus ünnepe, pálos nap.
07:30 szentmise a kápolnában. Tamás atyától megtudjuk, hogy Szent Lőrinc 258-ban szenvedett vértanúságot. Amikor a ma ünnepelt vértanútól megkérdezték, hol vannak az Egyház kincsei, ő a szegényekre mutatott. A diakónus az alamizsna asztalát szolgálja. Vértanú senki nem akar lenni, Lőrinc sem akart, csak végezte a szolgálatát, s mikor elfogták, megvallotta a hitét. Éljük a hitünket, s mikor a lelkünk üdvössége úgy kívánja, megvallani Isten ad állapotbeli kegyelmet, hogy a következményeket viselni tudjuk. Kérjük Szent Lőrinc közbenjárását, hogy mindig meg tudjuk vallani hitünket. – Reggeli után a Szent Imre pálos templomba megyünk. Csanád atya fogad bennünket, mesél a rendről, a templomról. Körbejárjuk, megcsodáljuk a templomot, imádkozunk benne egyet, aztán elbúcsúzunk Csanád atyától és miután több képet készítek a csoportról a templom előtt, továbbindulunk. Bemegyünk a Cella Septichora Látogatóközpontba. Interaktív tárlatvezetést hallgatunk-nézünk minden részéről: amelyik helyiségben éppen állunk, annak a történetét, a létrehozás, építés eljárásait, anyagait, a kor itt használt tárgyait, és a feltárás egyes részleteit mutatja be egy-egy film. Felmegyünk, lemászunk, megkerüljük, átbújunk, mindent megnézünk és elolvasunk, néhányan egy-egy helyiséget vagy tárgyat többször is, mert nagyon érdekes, mások semmit, csak mintha játszótéren lennének, s mikor jól elfáradtunk, két (a kisebbek három, a nagyobbak egy) megfelelő irányú lépéssel kint vagyunk az előcsarnokban. A jövő technikájával bemutatott múltból visszaérkezünk a jelenbe. Csillogó szemű, egymás szavába vágó gyerekek mesélnek az itt szerzett élményekről, kit mi ragadott meg. Egyre melegebb van, fülledt és nyomott a levegő, mintha zivatar készülődne, amikor a busszal elindulunk Siklós-Máriagyűd kegyhelyre. Ideje van az étkezésnek, s utána mehetünk, bejárjuk, imádkozunk a templomban, fényképezek nagy örömmel, ismét előkerít az „Uram, jó nekünk itt lennünk” érzés. Természetesen rövid az itt eltölthető idő. A Kálváriáról lefelé jövet élő rózsafüzér köveit látjuk, egy táblán pedig a teljes útvonalat és a kegyhely térképét (helyszínrajzát). Kinn kezdenek gyűlni a felhők, a nap szinte szúr. Mikor továbbindulunk a busszal, egészen elromlik az idő, vastag felhők takarják el a napot. Amikor Orfűn kiszállunk, azonnal eszünkbe jut a tábori értesítő egy sora: „számítva az esetleges hűvösebb időre”… Hát nem számítottunk rá. Amilyen meleg volt, amikor elindultunk, kevesen hoztak magukkal pulóvert, kabátot. Ez az idő nem való fürdésre, ezért Abaligetre megyünk, ahol a társaság arra vállalkozó része még éppen belefér a legközelebb induló cseppkőbarlang-látogató csoportba: majdnem az összes gyermek bemegy Anita néni kíséretével. Mi többiek a Denevérmúzeum felé vesszük az irányt.
Pécsett vacsora után focimeccs igazi labdával, Ármin helyszíni közvetít. Egy óriási helyzet után Ádám (vagy Dani?) a labdával együtt esik be a kapuba, micsoda góóól!!! Társai felsegítik, és játszanak tovább, semmi baja nincs, hála Istennek. Utána bibliaszínházi megbeszélés.
Augusztus 11. csütörtök, Szent Klára szűz emléknapja van. A lányok nyugtalanul aludtak, nehezen kelnek, de idejében megérkezünk a kápolnában fél nyolckor kezdődő szentmisére. Ma csendes mise van, csak az Alleluját énekeljük, így szinte minden imát hallunk. Szép így is. S tanulságos az énekes miséhez képest a néhány eltérés.
Tamás atya az Assisi Szt. Ferenc reguláját követő női rend alapítójáról, Szent Kláráról mesél egy keveset, aki után a rend a klarisszák nevet is megkapta. Szentmise után a Miasszonyunk zárdatemplomot és oratóriumot látogatjuk meg. Vendéglátónk röviden elmondja a templom, a hozzá kapcsolódó épületek, s az iskola történetét, s megtudjuk, hogy Magyarországon kihalt ez a női kanonokrend. Elmondja, mit terveznek a romló állapotú templommal, s hogy az emeleti oratóriumban havonta tartanak egy szentmisét a diákoknak. Reggeli után
Grábócon megnézzük a szerb ortodox kolostort és templomot, ahol egy nővér fogad bennünket és elmeséli a kolostor és a templom történetét, válaszol a kérdéseinkre és mesél mindent, ami a kérdéseink nyomán felmerül. Megnézhetjük a templomot, fényképezek is lelkesen. Bonyhádon keresztül Szekszárdra megyünk, de a Szent Mihály templom zárva van. Közben elered az eső, ezért Gábor bácsi programot változtat. A szállásra visszaérve a csoportok próbálnak estére. Vacsora után rövid próba, aztán a zarándokház kápolnájában a két csoport jó hangulatú bibliaszínházi előadásain könnyesre nevetjük magunkat. Először P. András és csapata lép színre, történetük Dávid felkenéséről szól (1Sám16 1-12) mai keretek közé átültetve, korunkat a mobiltelefon, a farmernadrág és a szöveg meglehetősen laza stílusa jelképezi. Marcellék az egyiptomi tíz csapást (Kiv 7,8-12,34) állítják elénk eredeti környezetében, fölhasználva kellékként és díszletként mindent, ami csak a házban vagy nálunk megtalálható. Gábor bácsi elemzi a két produkciót külön kiemelve a pozitív vonásokat, utána „Miért adok hálát ma?”. A dinnyét Tamás atyának köszönhetjük, a felével el is bánunk, aztán már majdnem sötétben focimeccs láthatóan egy kapura: ott játszanak, ahol jobban lehet látni.
Este tízre elcsendesedik a ház és megzajosodik kinn az eső.
Augusztus 12. péntek, Chantal Szent Franciska rendalapító. A mai szentmise a ferences (Assisi Szent Ferenc, aki után Ferenc pápa is fölvette a nevét) templomban van, s mivel negyed nyolckor kezdődik, korábban kelünk. Nehezebben is megy, de legalább süt a nap. László atya a vendéglátónk, pár szóban hallhatunk a ferences templomról, a rendről, különösen a rend pécsi konventjéről, ő is mesél a messze földön híres asztalosműhelyről. Jó hallgatni, de neki is dolga van, nekünk is indulnunk kell, így csak pár percünk marad, hogy a barokk templomot megnézzük, bejárjuk, fényképezzünk. Reggeli után Püspökszentlászlóra megyünk. Ott megnézzük a XVI. sz. végén épült kolostor felújított épületét és a harmadik építésű Szent László templomot. Idegenvezetőnk dióhéjban elmondja a hely és az épületek történetét, kiemelve, hogy itt őrizték három hónapon át Mindszenty József bíborost, de mivel nem javult az állapota, el is vitték. Megnézzük az őrök szobáját és azt a helyiséget, ahol a Bíboros úr tartózkodott. Az arborétumban szétszéled a társaság rácsodálkozni a növényekre. Egy óra múlva visszasétálunk a buszhoz (lefelé sokkal könnyebb, mint fölfelé volt), magunkhoz vesszük az úti csomagot, majd továbbindulunk.
Pécsváradon a Nagyboldogasszony templomban éppen asszonyok takarítanak, egyikük fogad bennünket, s kiderül, hogy ő a hitoktató. Röviden bemutatja a templomot, annak szobrait, mesél az építésről, arról a korról, amikor a templomot felépítették, s kérdéseire a gyermekek szépen válaszolnak. A templommal szemben a Szent István király Múzeum udvarát járjuk be, aztán buszra szállunk. Pécsre visszaérve felkeressük a dzsámit, de rendezvény miatt zárva van. A Székesegyházban orgonaszó fogad bennünket, nagyon jó hallgatni. Mivel zárás előtt negyedórával érkezünk, nincs idő mindent igény szerint megnézni, de átmehetünk a Szent Kapun. Vacsora után a kertben rózsafüzért imádkozunk, aztán aki akar, focizik, dinnyét eszik, mások pakolnak, mert holnap megyünk haza. A legtöbben nem tudnak aludni, bár fáradtak, leülnek olimpiát nézni, aztán ott alszanak egy kicsit, utána „meghallják a párnájuk hívását”.
Augusztus 13. szombat, boldog XI. Ince pápa emléknapja. Aki tegnap nem pakolt be, azt ma egy egész órával keltjük előbb, mint azokat, akiknek a csomagja kész van. Az előcsarnokban összegyűlve visszaadjuk a belépéshez szükséges kártyákat a zarándokházi recepciósnak, aztán bepakolunk a buszba és megyünk reggelizni. Vidáman reggelizünk. A Big Bell tulajdonosai úti csomagot adnak még mára, aztán megköszönjük az egész heti szíves látást. Aki úgy gondolja, még beszaladhat a közeli boltba, aztán buszra szállunk, hazaindulunk. A társaság csöndes, nyugodt, fáradt, de lelkes. Iregszemcsén ismét kiszállunk pár percre, kinyújtóztatjuk megfáradt tagjainkat, a felnőttek kávé után néznek, mások jégkrémet keresnek. Ma is meleg van, pár hűvös nap után még visszanéz a nyár. Amikor a buszunk hazaér Veszprémbe, a Magyarok Nagyasszonya templomhoz legközelebbi parkolóba beáll, s a gyermekek meglátják a családtagjaikat, azok várják a leginkább az ajtók kinyitását, akik szívesen Pécsett maradtak volna még egy pár napot. Nagy örömmel ölelik meg egymást, vidám csicsergés tölti meg a busz körüli teret. Laci bácsi kipakolja a csomagtartóból a táskákat, ki-ki fogja a magáét, és elköszönünk egymástól. Jókedvűen ballagok haza, gondolatban már e naplót fogalmazom Istennek hálát adva. A gyerekek közreműködése nélkül biztosan nem lett volna ilyen. Darabjával megköszöntem nekik, de a többiek előtt nem volt erre érkezésem.
A szervezők nélkül pedig a hét nem lett volna ilyen. Isten megáldja őket fáradozásukért!
Kurek Annamária