02.22. Kedd
Reggel 8 órakor indultunk a plébániáról, majd egyszer megálltunk Budapesten (itt az egyházi könyvesboltok kínálatába tekintettünk be), másodszor a 60-as vendéglőben ebédeltünk az M3-as autópályán, harmadszor pedig Máriapócson, Hazánk egyik Nemzeti Kegyhelyén álltunk meg, ahol egy rövid imádságra tértünk be, ráhangolódva úticélunkra, Kárpátaljára, melynek vértanú püspöke volt Romzsa Tódor, kinek ereklyéje előtt is imádkozhattunk Máriapócson.
Eztán megérkeztünk a határra ahol Róbert atya már várt minket, és Isten kegyelméből és az ő segítségével hamar átjutottunk a határon, így utunkat folytathattuk Beregdéda felé, ahol a parókián megköszöntöttük Róbert atyát és feleségét, Nórát. Itt beszélgettünk és vacsoráztunk, majd mindegyikünk a szállásadójához (két családnál voltunk elszállásolva) ment, ahol egy kis beszélgetés után nyugovóra tértünk.
02.23. Szerda
A délelőtt folyamán szétnéztünk Dédában, majd ebéd után indultunk Salánkra. A helyi parókus, József atya nagy szeretettel fogadott minket a parókián, ahol egy kis tea és kávé mellett beszélgettünk. Ezután átmentünk a templomba. Tamás atya és Péter atya gyóntattak, majd megkezdődött az Isteni Szent Liturgia, mely előtt a hívek egy díszes papi kitüntetést (палица) ajádékoztak Róbert atyának. Majd pedig a kis bemenetkor az arra érdemes papoknak Nilus püspök egy másik fajta papi kitüntetést (набедренникъ) küldött, melyeket Demkó Ferenc esperes atya adott át. Tamás atya prédikációját örömmel és meghatódva hallgattuk, sok személyes élményt és sok mély lelki gondolatot ébresztett fel bennünk. A Szent Liturgia végén voltak a köszöntések, majd miroválással (olajkenettel) ért véget a szertartás. Az ezüstmise után ünnepi vacsora volt, ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat és nagyon jókat beszélgettünk, majd ennek végeztével visszatértünk szállásunkra és nyugovóra tértünk.
02.24. Csütörtök
Reggeli után a plébánián találkoztunk, majd elmentünk Munkácsra, ahol a kegytárgyboltba látogattunk el. Utána indultunk haza és szintén Istennek és Róbert atyának hála a határon hamar átjutottunk. Megrendítő és elszomorító volt látni azt a népsokaságot, akik a határon Magyarország felé igyekeztek a háború (és a sorozás) elől. Útközben megálltunk a 60-as fogadónál vacsorázni, majd este 8 óra után megérkeztünk Veszprémbe elfáradva, de gazdag lelki élményekkel.
Hálásan köszönjünk Róbert atyának és családjának az ott töltött idő minden pillanatát és a Kárpátaljai embereknek a kedvességet, szállást és mindent.
Bence
Róbert atya ezüstmiséje – rövid összefoglaló